Eva

Amikor kicsi voltam, a szüleimmel és a tesómmal rengeteget jártunk a nyaralónkba. Az volt benne a jó, hogy télen is nyugodtan lehetett menni, mert olyan szép a környék, hogy télen is teljesen jól el tudja magát foglalni az ember. Ez egy nagy faház volt, amihez járt egy nagyobb telekrész is. Aztán egy idő után a szüleim eladták, mert egyre kevesebbet jártunk le, ahogy mi is felnőttünk, már kevesebb időt töltöttünk együtt. Az élet rendje ez, elköltöztünk otthonról vagy éppen egy időre külföldre mentünk ösztöndíjjal és még sorolhatnám. Már kicsiként is megfogalmazódott bennem, hogy milyen jó lenne, ha felnőttként nekem is lenne egy panzióm vagy egy hasonló házam és az emberek…